|
Mért növesztettél kővirágot
a szívedben szomorúságot,
mikor az idei tavasz
már gyönyörünktől sugaras!?
Mikor már virradat előtt
magasztalják a fölkelőt
- hisz érzik, közeleg a Nap -
csörgő, csevegő madarak,
és dalosak is, eldalolva
minden víg éneküket sorra,
nekünk is azt, hogy van remény,
hogy többé nem hagylak el én,
hogy hajnalunkra jön az alkony,
s átölellek, egyetlen asszony. . .
S úton-útfélen nárciszok,
kék jácintok is, bódítók
és cirmos-kelyhű tulipánok
dicsérik e szédült világot. . .
Ó, hát ne növessz kővirágot,
ne szívedben szomorúságot!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem múlik el a szerelem
Nem múlik el a szerelem
Csak fegyelmezett...
» Boldog szerelem
Kedvesem, gyönyörüségem,
Könyörülj már rajtam,...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Te érdekelsz csak
Te érdekelsz csak: járásod, kisujjad;
Nézésed...
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Szerelem
Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S...
» Várj reám
Várj reám s én megjövök,
hogyha vársz...
» Ki vagy?
Nem tudom, szólítják-e még galambomnak a...
|
