|
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam nem volt enyhe s békhozó:
Kegyelmed távozásán riadoztam,
Mely mint hajad lengése, változó.
Félt ennyi kincset bírni aggodalmam,
Mely osztozatlan s egynek adva jó;
De átok és bűn többre pazaroltan,
És semmivé lesz, mint az esküszó.
Iszonynak háza lett lázadt szivemből:
Kéj és gyönyör kinokká váltanak,
Hogy kárhozattal ostorozzanak.
Felrémülék irígylett nyughelyemből,
S szemedbe nézni hítt egy gondolat,
S e szemben, ah! őrangyalom mulat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» Ha nem szorítsz
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen...
» Két nyárfa
Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem...
» Fülledt éjszaka
A biztosság, ez volt a legszebb
s a győztes,...
» Daloló leányok
Dalolva jöttek, vigan, könnyeden
Édes arcuk...
» A reményhez
Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és...
» Szökés
Most szököm hozzád, mikor a vágyak
Verik a...
|
