|
Ha nem szorítsz úgy kebeledbe,
mint egyetlen tulajdonod,
engem, míg álmodol nevetve,
szétkapkodnak a tolvajok
s majd sírva dőlsz a kerevetre:
mily árva s mily bolond vagyok!
Ha minden percben nem kecsegtetsz,
hogy boldog vagy, mert nekem élsz,
görnyedő árnyadnak fecseghetsz,
hogy gyötör a magány s a félsz.
Nem lesz cérna a szerelmedhez,
ha úgy kifoszlik, mint a férc.
Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek
a fák, a hegyek, a habok.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s épp olyan kegyetlen vagyok:
hol fényben fürdesz, azt a termet
elsötétítem - meghalok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Gondolsz-e rám?
Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár...
» Féltékenységféle
Mondd, hogy éltek? Gond-bajokban?
Reggel hogy...
» A féltékeny
Setét hajadnak árnyában nyugodtam,
S nyugalmam...
» Vallomás
Ideges vagyok, komisz, elégedetlen,
féltékeny...
» A kertész
Ha jössz, válassz ilyen napot,
sárga, piros...
» A nő szíve
A nő szíve, ha büszkébb mint szerelmes,
Önző,...
» Ősi nászdal
Pompájával bráhminos keneteknek
nyitotta meg...
» Búcsú
Szavainkat már elszórtuk az utcán, kedvesem,
és...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Széllel fütyölj!
Örömöd fusson le a fák gyökeréig,
őzek...
|
