|
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz, kezét fogom,
Szivem remegve, félve dobban
S tünődöm édes álmokon.
Olyan megejtő csend borul ránk,
Oly bűvös, méla hangulat,
Mintha szeretni most tanulnánk
Titokzatos varázs alatt.
S valami rejtett, véghetetlen
Mély bánat vesz rajtunk erőt:
Zokogni kezdünk mind a ketten
A nyíló mennyország előtt.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem is volt az
Nem is volt az szerelem tán,
Játék, játék volt...
» Az örömhez
Öröm, te csalfa vendég,
Te lenge nád!
Mi ért...
» Boros keserűség
Öblös mellel szeptemberbe
Vad dalokra...
» Kivánsz ha szeretni...
Kivánsz ha szeretni,
Engemet szenvedni:
Légy...
» A fű a folyó te meg én
A fű, a folyó, te meg én,
szemed a reggel...
» Egy régi nőnek
A múltak májusába
Eljössz-e még velem?
A...
|
