|
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban, látom, amint
Hivogató, halavány keze int.
Valaki hí engem, valaki hí,
Érzem szemének mágnes-sugarát,
Maga felé húz, vonz a ködön át.
Valaki hí engem, valaki hí,
Értem küldi, - de ez sem elég, -
Illatos, bódító leheletét.
Valaki hí engem, valaki hí,
Hangja csábító varázsfuvola...
S nem mehetek hozzá soha, soha.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Fényévek káprázata
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Egy szót se szól ő
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével...
» A bátortalan szerelem
Búsan rejti bánatos szivében
Lángszerelmét a hű...
» Silentium Amoris
Mint a tüzes nap is elkergeti
a sárga holdat,...
» Ha félelem fog el
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Lélekerő
Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
|
