|
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha nincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek kék ege nincsen.
A szorongás csontok között is lel utat,
felszáll ereken át,
s míg szétterjed a bőrön,
az álom-szökőkutak
égre ívelnek húsból való kérdőjelekként.
Futó érintés,
röpke pillantás a félhomályban
épp elég, hogy megnyíljon a test,
hogy mohón vágyjék befogadni testét
egy másik álmodónak;
két fél – egy pár, hús-vér s hús-vér, álom és álom;
egyek alakban ők, egyek a vágyban, és egyek a szerelemben,
még ha az csak puszta remény is,
mert kérdez a vágy, s rá senki se tud választ e világon.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tubarózsák
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Sasok szerelmi harca
Folyó partján haladva (reggeli sétán),
a légben...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» A csók
Juszuf, a költő, hármat szeretett:
A dalt, a...
» Most csak
Most csak melléd fekszem és nézlek,
de nem...
» Boldog szerelem
Kedvesem, gyönyörüségem,
Könyörülj már rajtam,...
» A szem tüze
Manci velem szemközt üle,
Mosolyogva rám...
|
