|
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa koszorút.
Mikor a csöndes temetőre
Csillagsugáros este szállt,
Az hintse, szője álmaimba
Szerelmes, édes illatát.
Éjfél után, fehér kisértet,
Sötét síromból fölkelek
És elborítok csókjaimmal
Minden virágot, levelet.
És visszatér kihűlt szívembe
A boldogság, a szerelem,
És rátalálok csókjaidra
Egy-eyg virágon, levelen.
És mámoros, vad szenvedéllyel,
Miként ha vámpir szívna vért,
Úgy tapad ajkam a virágra,
Amelyet ajkad csókja ért.
Rácsókolom bolond szerelmem,
Mely még a sírban sem lohad,
S lecsókolom e szűz virágról
Forró, szerelmes csókodat.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lábnyomok
Fiatal voltam. Hazavittelek
az erdőn át a...
» Lucy
Átéltem egy vad szenvedélyt,
most hadd meséljem...
» A venyige
Azt álmodtam éjjel, hogy testem
átváltozott:...
» Aranybogár
A kislány az erdőben kószált,
még sohasem fogta...
» Szörnyen szép
Miként Vesuv virágtakart tövében
Megrázva, most...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Szerették egymást
Szerették egymást!
Kék ajkuk megszenvedte a...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» A szerelem éjszakája
Ketten, kedvesem meg én
kint a Bétune...
» Ifjú szerelem
Nem jobb gyönyörre kelni fel,
Mint űzni éjen...
» Délelőtt
Szeretem ezt a szürke szoknyád.
Vedd fel...
» Először egy éve adtál nekem jácintot
Találkozunk, elválunk; a világ: idegen...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» A vak szerelem
Phryne az ég havánál
Fejérbb alakkal...
|
