|
Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém perdül a Jupiter.
Csak leveleid hoznak hozzám – hol vagy?
Az idő olyan furcsán csuszik el.
Amit írsz, úgy jön fényévekkel később:
már minden más, mint ahogy olvasom,
mégis mint csillagba a csillagnézők
leveledbe kapaszkodom vakon.
S reszketek, égek mint a nyomorult, ha
italt venne, kiforgatja zsebét
a filléreit számolja újra s újra,
mert nem elég, egy kortyra sem elég.
Lehet, hogy egyszer még ölelni foglak,
felejtve fényévek káprázatát?
Addig csak írj. A partok már inognak
s minden tengernél keserűbb a vágy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Valaki hí
Valaki hí engem, valaki hí,
Látom a távolban,...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Alkonyatkor
appal az égről bő zuhatagban ömlik a fény.
Éjjel...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Jaj, szívem gyötrelmi...
Jaj, szívem gyötrelmi, sebeim fájdalmi
...
» Felgyógyulásomkor
Lázas álmaimban
Angyal szállá hozzám,
Egiektől...
» Összetört szivem...
Összetört szívem bús kesergője
Csókot kért...
» Szerelemdal
Oly áldott a te két kezed,
Hogyha belőle...
» Így volt
Zuhantál és elkaptalak,
ruhád csücskénél és a...
» Elmondottam...
Elmondottam, eldaloltam
A' mit érzett...
|
