|
Ha félelem fog el, hogy meghalok
s nem aratom le termő agyamat,
s mint gazdag csűrök, teli könyvsorok
nem őrzik meg az érett magokat;
ha látom a csillagos éjszakán
a nagy regény ködös jelképeit
s érzem, hogy árnyait leírni tán
a sors mágikus keze nem segit;
ha azt érzem, te percnyi tünemény,
hogy többé majd nem nézhetek terád
s a gondtalan, tündér szerelmet én
nem ízlelem, akkor a szép világ
partján tünődve állok, egyedül,
s Hír, Szerelem a semmibe merül.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» A csermelyhez
Oh, csermely, arra térsz, látom,
Csendes...
» A habozó pásztor
Szerencsés Fájdalom! ki addig gyötrettél,
Míg...
» Légy vidám...
"Légy vidám, kétségbeesve;
Maradj büszke,...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
» Octaviához
Ha bor, barát és tréfa hív,
S a víg órán kacaj...
|
