A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.
A két szemed szeretett legtovább
még mostan is szeret.
Még éjszakánként zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Visszatekintés Én is éltem... vagy nem élet
Születésen...
» Egy férfi megismer egy nőt az utcán Páfrányfenyők legyezős árnyalagútján –
Ősöreg...
» Amit szavakra bízni átall Amit szavakra bízni átall
ajkamra égeti a...
» Válaszul Jól mondtad óh, ha tiszta reggelen
Végigtekintün...
» Rozílishoz Mit? Rozílis! illy korodban
arra kérhetsz...
» A szeretőm A szeretőm átjött a patakon,
a cipőjét elcsente...
» Új szerelem Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Elvirához Hányszor mondjam még el, hogy oly szép az...
» Lélekerő Bátran megálltam fegyver fegyver ellen,
Nagyok...
» Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a...
» Így Halkan mondjad, - hangosan hallik, -
vissza ne...
|