Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem:
Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden -
Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik
És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig!
Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra,
Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra -
Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon
S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom.
Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat,
De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt -
Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz:
Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép ifju hölgy Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Jöjj Ó jöjj.
Te nagy éj ametiszt boltozata.
Ó...
» Fiatal szerelem A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» A túlsó part Itt vetkezik, itt dobja le mezét
S már nem is...
» Telefon Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» A két szemed szeretett a legtovább A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa...
» Számadás Vágyjátok őt ismérni,
Az én szerelmemet,
Ki...
» Szerelmesek A fejüket a tenyerükbe véve
úgy nézik...
|