|
Eredj, zöld nyár, eredj haza;
elküld már kedvesed, az ősz.
Vidám korod rőtfenyvei
kiégtek; tovább ne időzz!
Erdőd rozsdás; tócsád sötét;
kóród harmattól rothadoz;
és minden fecskéd elhagyott
és minden mákfejed poros.
A hervadás koszorúi
fojtják el dalod s fényedet;
s többet a nappal lelke már
nem marad esten át veled.
Férged melytől a rózsa félt,
éppúgy elhullt mint a virág;
loncod mint vénemberszakáll,
leng sárgán; bérleted lejárt.
Emléked drágább mint amit
megérsz már; múljon hát veled!
Óh tűnt nyár, így csügg még a szív
terajtad: sajnál és feled...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A beteg leány
Megvan az én szivem sértve,
Halálosan...
» Kérdések
Miért van az, hogy aki mélységedbe láthat,
Aki...
» Elmúlt a nyár
Elmúlt a nyár, elmúlt az ősz…
És messze még a...
» Leányok
Teljes egész életemben
Nem gyűlöltem, csak...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Miért szépségedben magadat elbíztad?
Az Idilium-ból
Miért szépségedben magadat...
» Zikcene, zakcene, satöbbi
Rossz szívem és százszor rossz vérem
Dobog,...
» Gondolsz-e rám?
Gondolsz-e rám? E régi megkopott
kérdést idézi...
» Amint itt ülök
Amint itt űlök, s nézem arcodat,
árnyék gyanánt...
» Szerelem játéka
Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és...
» Lefojtott válasz
Mikor nyakamhoz érteted
becéző szád,...
|
