|
Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.
Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.
S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.
Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.
Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» XIII. szonett
Bár magadé volnál! de az, szerelmem,
Addig...
» Szerelem
Megszűnt a tér:
nincs "messze", nincsen...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Vasuti történet
Csöpp állomás, kis kert előtte,
A kertben...
» Mariann a kádban
Mire ébredtem máma?
Zúgatják a csapot.
Túlságos...
» Barna leány
Barna lánynak bús a szíve,
Könnyektől ázik két...
» Szerelem és fájdalom...
Szerelem és fájdalom beh egyek!
Szerelemnek...
» Szerelmesvers
Hóhullás-arcú Asszonyom,
vetés-didergésem...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár...
» Alkony felé
Nem sok, ami időmből hátra van,
Szeress,...
|
