|
Szél zúg, szállnak a sárga lombok,
az égre fakó fény omol:
te megborzongsz, s férjed karjába
erősebben kapaszkodol.
Mi fűszálról fűszálra jár most,
s a végső virágokra száll,
az titkon, elmenőben, drága
fejed is megcsíkozta már.
S mi meleg éjt varrt a mezőkre,
a szál tépetten elrepült -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Kezed teszed a homlokomra,
s fürkészve nézed arcomat:
kedves szelíd asszonyszemedből
olyan mélabús fény fakad.
Kihúnyt itt is az illat, sugár, egy
titok, mely arra késztetett
hajdan, hogy szabad lánykezed te
éppen az én kezembe tedd.
Ó, ne borzongj! Bár észrevétlen,
a legszebb napfény is letűnt -
csupán a nyár van búcsuzóban:
mi dolgunk a nyárral nekünk!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» Enyim Juliska
Örömömnek gyönyörű hajnala tetszik!
Jegyesem...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Harum dierum carmina
Kis cigaretta fátyla,
fátylas selyemködü...
» Lotti
Szép tavaszom mezején, mint isteni Grácia,...
» A szerető ohajtása
Mint a gyenge virág haldokló fára fonódik,
S...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
» Örökre
Ne mondd ki ezt a szót: örökre.
Ne búsítsd...
» Idegen erdőben
Az őszi avart rovom untalan,
Árva szívemnek...
» Esti jázmin
És kinyílik az esti bimbó,
Míg kedveseimről...
» A nagy szerelemről
A nagy szerelemről
Nem maradt meg semmi.
A...
» Isten hozzád! Szivem
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zo...
» Mentség
Mondod, lány, hogy bizony már
Sokszor valék...
|
