|
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te szived,
midőn sirva szorongattya
kezedet szerelmesed?
Midőn szemem félelmessen
szögezve van képedhöz
és szivem vervén sebessen
ohajt, 's repdez szivedhöz?
Ah! nem hallya, nem tekinti
szivemnek nagy fájdalmát,
tüzemet tréfára veszi
el-forditván ortzáját.
O! bús szivem! menny-el tőle,
hogy meg-győzzed, ne reménld,
nem hódúl ha szerelmedre,
búddal győzni ne reménld.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vers
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
» A vár fehér asszonya
A lelkem ódon, babonás vár,
Mohos, gőgös és...
» Mikor én kis gyerek voltam
Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
» Tavaszi emlék
Tavaszi délután jókedvű társaság
ibolyát szed...
» Titkos bú
Homályos bánat dúlja lelkemet,
Talán újulnak...
» Gondolok valakit
Gondolok valakit,
Akivel összefügg az...
» Csak ne mosolyognál...
Csak ne mosolyognál
Rám oly édesen,
Hogy...
» Vágy
Minden atomra fény szitál;
Az égbolt...
|
