|
Az én szemeim vének és vakok,
a te szemeddel látom csak a fényt meg;
te viszed súlyát terhem nehezének,
te támogatsz, ha összeroskadok.
Tollam kihullt: szárnyaddal szárnyalok,
a te szellemed ragad engem égnek;
tél fagya dermeszt, nyarak heve éget,
s úgy váltok színt, ahogy te akarod.
Szívembe vágyat is csak vágyad olt már,
benned születnek gondolataim,
szavaim lángját lelked tüze szitja;
nem érek többet nélküled a holdnál,
amely az égbolt éji útjain
csak a leszállt nap fényét veri vissza.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Ne menj el
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz,...
» Első látásra (a Hős és Leander-ből)
Nem vagy ura, hogy gyűlölj vagy szeress,
mert...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem...
» Ha nem szerelmet
Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha...
» Szerenád
A kormos égből lágy fehérség
szitálja le ezüst...
» Szerelmes vers
Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely...
» Rád gondolok
Rád gondolok! - Úgy indázlak közül
gondolattal,...
|
