|
Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul lelkedbe döbben.
Az égő szem, mely a homályból,
Fenyegetően feléd világol.
A szorongás, mely éjjelente
Álmaidban tőrt ver szívedbe.
Volnék a vágyad, buja, bomlott,
Mely pillantást sem hagy nyugodnod.
A végzet volnék, mely a bűnbe
S azon is át a sírig űzne.
S lennék föld röge, habnál lágyabb,
S ölemben lenne örök ágyad.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szeretet
Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a...
» Száz hűségű hűség
Alakos játék, százszor-zárt titok
Hős, futó...
» Egy szilaj leánykához
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk...
» Szép nő éjjel a kávéházban
Nehéz bundád egy gombja annyit ér,
mint...
» Vén legény, vén és ifjú asszony
Egy ősz ifjú legény magánosan lenni
Hogy...
» Amit csinálunk
Oly remek dolog,
amit mi csinálunk:
hőt, havat...
» Vers III.
És én még várok. Várok. Hisz ma még
A rádvárás...
|
