|
Miért rettegsz kebelemben,
Miért, félénk leányka?
Mit félsz te, mint a kegyetlen
Vadtól a kis bárányka?
Nem vagyok én ellenséged,
Sem hitszegő csapodár;
Hív lelket adok én néked,
Míg koporsóm bé nem zár.
Tiéd leszek, míg e kedves
Rubintajak csókot kér,
Tiéd, midőn már e kegyes
Szív csak akadozva vér.
Halld, melly édesen csatináz
A völgy zengő csermelye,
A víg madár mint zeng s trilláz,
S mint nyög a filemile!
Majd ha a bús tél közelget,
Ezek mind elnémulnak,
Elrepül a szép kikelet,
S örömeink elmulnak.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hűség
Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Búcsú
Menjünk tovább, dalom; ő meg se hall,
menjünk,...
» Örök harc és nász
Én asszonyom, be jó, ha bántlak:
Mea-kulpázok,...
» Élek, halok
Élek, halok; kigyúlok s vízbefúlok.
Didergek s...
» Enyhülés
Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger...
» Azt hiszem
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel...
» Emlékszel-e?
Emlékszel-e, hogy eljátszottunk
A ház előtt az...
» Ki a hamis?
A sok leány között
Egy kettő ha van is,
Hazudta...
» Összhangzattan
Álmom álmodnak megfelel
és ez a baj és ez a...
» A virágnak megtiltani nem lehet...
A virágnak megtiltani nem lehet,
Hogy ne...
|
