|
Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.
Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul, és jelzés nélkül.
Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szerelmemet ha vizsgálom...
1.
Szerelmemet ha vizsgálom,
Álnokságát...
» Szép lány panasza
Szememben forró tenger vize szédít,
és annyi...
» Gina emléke
Egyszer megölelni,
Egyszer megcsókolni,
Örökké...
» A szerelem vonzásában
A pallóra lépek hogy elérjem a hajót.
Viharzón...
» Elválás
Én ellened nagyot hibáztam:
Nem tudtam, szíved...
» Litánia
Hittel és emberséggel
Erős te, kit vállallak,...
» Mikor a nagymama...
Mikor a nagymama kiment a konyhába,
magunkra...
» Szerelmem, viziisten
Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli...
|
