Szerelmem szép viziisten,
viziisten távoli tájon,
hol dús tavirózsa virágja
csókolja, becézgeti szájon.
Derekát a hínár körülússza,
ha mozdul a gyöngyszinű mélyben,
s ujjára kecses madarakként
halak raja ül palakéken.
S ha feláll – csapzott haja csorran,
csigák tapadnak a szélén –
gyürüket vet körben a hullám,
ahogy úszik a színe szegélyén.
Így látja a víz üvegén át,
párázva remegnek a bokrok;
– buja páfrány képe a tóból,
ha a zöldkezű hab belefodroz.
És látja a fényben a lepkét,
– villó halak árnya – hogy illan,
s hogy borzol a délszaki napfény,
mint angolnákban a villany.
S lát engem – ez ő, a tükör kitűnő,
nevetése kibuggyan a vízben,
és látja az ég – hogy az ég csupa tó,
– s vissza merül, viziisten.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Emlékezés a szerelemre Hold voltál ott a holdsugárban. Oly sugárzó
és...
» Várlak A sárkányfejű szigonyos kályhát
befűtöm. Dél...
» Gyönyörű, gyönyörű Hátam mögött - szívem is hallja -
törik az őszi...
» Vallomás Élek, mint szigeten.
Mindennap térdre...
» Bűvölő Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán...
» Fényévek káprázata Csillagvizsgáló toronyból a holdat
nézem s elém...
» Valakinek, aki erre járt Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka...
» A szerelemhez Psyche bíbor kebeléből
Repülj le...
» Szememet lehúnyom Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és...
» Mikor én kis gyerek voltam Mikor én kis gyerek voltam,
A lányokra nem...
|