|
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hulló könnyek
Ok nélkül hull könnyem
szívem fásult , beteg...
» Végre!
Itt vagy végre hő karomban
Szívem, lelkem...
» Elégia
Elfeledtem én már régen múltakat,
A viharos...
» Tekinteted
Tekinteted ragyog, akárcsak
A kékzománcos...
» Hazug vagy nyár
Hazug vagy nyár.
Hazug a fényed, lombod,...
» Valómnál jobbnak
Valómnál jobbnak, nemesebbnek
játszom előtted...
|
