|
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.
Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.
Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szemed íve
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Elmondom, mit eddig...
Elmondom, mit eddig
Rejtve tartogattam,
Mint...
» Mély tengernek mélységében...
Mély tengernek mélységében
Terem a drága gyöngy...
» Búcsúdal
Tenke, Tenke! messze, messze hagylak
Visszavágyó...
|
