|
Szemed szivem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.
Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, szinek forrásai.
Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfió-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A távolból
Repülj, lágy énekem,
Susogló szárnyakon,
El...
» Jelentés összefutásról
telefon: teénte máris indulj máris
csupáncsak-ha...
» Fohász örök szerelemért
Gondolatban mindig tiszta voltam,
istennőm...
» A fehér liliom
Lelkemben titkos sejtelem van,
- Jövőre,...
» Pók-románc
Pók-korában jól ismertem
kegyedet.
Lenge háló...
» Primavéra
Csak halkan járj, halkan.
A fűszálakra...
» Tavaszi ének
Éneklem a tavaszt, a fényt,
Bimbózó ifjú zöld...
» Madár csőrében virág
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e...
|
