|
Van-e madár, ki meghal, ha nem szerethet?
Van-e madár, ki élhet, ha nem szeret?
Ezen tűnődöm: szemhéjamon az este
vergődik, mintha egy madár szárnya verne.
Én akkor leltem magamra,
mikor egyedül maradtam. Olyan egyszerű
lett a fájdalom, mikor megértettem,
hogy nem élhetek én sem egyedül.
S most úgy szeretlek, ahogy madár nem szerethet:
veled sem veszíthetem el magam.
Nem hagyhatsz el, hát nem hagyhatlak el,
hajnalt verő, sugár-szárnyú madaram.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Korszerűtlen ének
Tudom: ma zengőn szerelemről szólni
bűn s talán...
» Két boldog ember
Üde harangszó simul az erdőn:
Vig kacagása...
» Beszélgetés
Megállitottam valakit:
- Jó ember, mondd,...
» Könyörgés
Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma...
» Ketten vagyunk...
Ketten vagyunk a kis szalonban,
Szemembe néz,...
» Nosztalgia
Látod ott azt a kis felhősóhajt?
A nap bíbora...
|
