Este,
mielőtt a csónakok
kifutnak, egyik a másik után,
akkor szeretlek.
Reggelig szeretlek
a kamrában a szalmával,
a tető fölött a széllel,
házad előtt a sövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
Hajnalharmatban, halszagú arccal
jövök meg hozzád: - így jön,
ki keze melegét
az éj ezüst
testére tékozolja. Sós
szájjal jön. Épp most
ugrik az utolsó csónakba.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Volnék Volnék a hang, mely őszi ködben
Váratlanul...
» Szeretet Szeretsz?... Mi az, mi van veled?
Egy szót se...
» Mese a szerelemről Hol volt, hol-nem-volt ország
hol-nem-volt...
» Kellesz nekem Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikka...
» A hold fehéren A hold fehéren
fénylik a fák
zöld sűrűjében,
m...
» Kapcsolatok Templom a természet: élő oszlopai
időnkint...
» Ismeretlen Ismeretlen, próbállak szeretni.
Hasonlók, akik...
» Juliska Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» A reményhez Vad óceánnak mély hullámain
Vergődöm én és...
|