|
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak, lobognak
a tavaszi tüzek.
A tavalyi lomb füstté szépül,
utolsót zizeg.
Pogány szertartás helye most
minden kert, berek.
Pogány gyönyörűséggel
áldoznak
az avart áldozó emberek.
Ilyen az ember!
Gyönyörűséggel rakja tűzre;
hisz avar! -
azt, amiben még úgy gyönyörködött
a tavaly.
Ó, be irigylem a csipke lángú
múltmáglya-rakókat én!
Avarom, tavalyom,
nem lenne jobb megválnom tőled
szépen, könnyedén?...
Nézem, nézem a tüzeket.
Csöndesen hazaballagok:
kertem nincs,
tüzet se gyújthatok.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Lenge szál volt...
Lenge szál volt hit- 's reményem
Az ábrándok...
» Mese, mese, mátka
A fűz a vizen áthajolt.
Szép zöldhajú szűz...
» Kincsem, Eileen
Ha kisded rózsaszál,
kincsem, Eileen,
korán...
» Őszi séta
A felhők újra rózsaszínbe' játsznak
És újra...
» Szememet lehúnyom
Szememet lehúnyom. Nem mintha aludnám,
csak...
» Nagyon szerelmes voltam beléd
Nagyon szerelmes voltam beléd,
Ezer hangú,...
» Mező
A vén diófát fejsze ölte meg,
a gyöngyvirág...
» Az én szivem
Az én szivem sokat csatangolt,
de most már okul...
» Piros fonál
Az árnyékom hatalmas néger legény,
akivel...
» Múlt
Valaha, hogy a párom lettél,
most három éve...
» Jég alatt alvó vérfolt
Szerelem, díszem te voltál,
nyáréjjel fölénk...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Rómeó és Júlia
Pacsirta szólt már künn a lomb alatt
És Rómeó...
|
