|
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy régesrég kivántam.
Kinyitom a kis csöndes ablakot.
Most én mindig szomoru leszek.
Az ablakomból kitekint a szívem,
némán, mint a behódolt váteszek.
Most minden várás elmúlott felőlem
s úgy kér csókokkal meghintett fejem,
hogy bányáiból magamat kiöljem.
Valaha ott egy büszke úr lakott,
egy asszonyt várt sétálva, míg az alkony
durván becsapott ajtót, ablakot...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Vígasztalás
Ah! hogy beszéljek újolag
Őróla néked, árva...
» Mennyasszony-koszorus..
Mennyasszony-koszorus hajad
Minden szála legyen...
» Kedves, nézd!...
Kedves, nézd! A sáppadó lomb
Sorra mind...
» Egy nyári este
Várva-várom, egy nyári este
Kibomlik majd...
» Hódolat Máriának
Neked szentelt ifjú szívem
Minden vágyat,...
» Csillagok
Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha...
» Utánad kószálok
Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész...
|
