|
Maradjon ez sejtelemnek,
Fél igaznak, fél álomnak,
E szót, mely már ajkadon van,
Nekem soha ki ne mondjad.
Csüggjön az ott, mint a rózsán
Csügg a napvilágos harmat,
Én meg, mint a beteg lepke,
Hadd várjak rá, hadd szomjazzak.
E fél öröm, fél bánatban
Igy vagy te szép, igy vagy legszebb,
Kedvesedet búban látva,
De tudva, hogy: érted szenved.
S igy vagyok én legboldogabb,
Igy könyörgve lábaidnál,
Mikor a miért könyörgök,
Ah, az az üdv megvan immár!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Losonczi Anna nevére
Lelkemet szállotta meg nagy keserűség,
Csak...
» A múzsához
Végzetes-vigasztalan halálok
Híradása titkos...
» Telepátia
Mikor sóhajtasz, sírsz távoli tájon,
itt...
» Este a Dunaparton
Fényben fürdik a Dunakorzó,
Budapest mulat,...
» Mondd, mit ér
Mondd, mit ér az,
ha szeretjük egymást,
ha jót...
» A Halál-árok titka
Iszapos, mély, fekete árok
A Halál-árok.
Oda...
» Csak én
Az út, amelyen hozzám jöttél,
lábad nyomát nem...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» Könnye csillog...
Könnye csillog, arca nedves,
És borongva...
|
