|
Futó sorból rontva kidőlten,
Nem is vagyok talán már,
Nem is lehetek az Időben.
Jóság-rohamaim is fogytán
S úgy nézek Messzeségbe,
Mint vén juhász hajolva botján.
Igen: bot, egy kicsit koldusbot,
Hideg és fáradt nézés
S otthagyott, szegény ősi jussok.
Ki társam lenne, nekem nem kell
S vágyottam nem vágy társul
S aggulok éhes szerelemmel
Se jó, se rossz, se bús, se víg már:
Becsületes válasz megy:
Kár volna értted, hogyha bíznál.
Engem kinullázott az Élet,
Én már dacból se adnék
Bárkinek is meleg hűséget.
Csoda-percnek kellene jönni
S mert nem bízok csodákban,
Csókollak, de el kell köszönni.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom...
» Juliska
Juliska tizenhat éves,
szeme már a legényre...
» Mérleg
A szívem: forró-zűrzavaros mérleg.
Rajta...
» Mélységben
Oly mélyen bent vagy a szivemben,
Mint mély...
» Tavaszi tüzek láttán
Egy volt szerelem emlékére
Már lábadoznak,...
» A szerelem
Mi a földi élet s minden ragyogványa
Nélküled,...
» Legszebb...
Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
vmarianna
...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Együgyű szerelmes évődés
Ha szeretnél, kócos volnál,
talán bizony meg is...
» Mindenek szerelme
Ó, nézd, az idő csodaszép,
gyere ki a...
» Magány
Madár dalolgat édesbús dalt
A cserjék...
» Hozzá
Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok...
» Idegen vendég a kánai menyegzőn
Itt is, ott is menyegző, Kána.
Öröm villan e...
|
