Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve áll ott pusztán és fehéren,
Csak olykor hullott egy-két könyü rá,
Oh titkos érzés, hő vágy, szűz szemérem!
Világba' járván, most bátrabb vagyok,
Elmondhatnám, hogy híven emlékszem rád,
Elmondhatnám, mit szenvedett szivem,
S mit híven őrzök, szenvedésim titkát.
Emlék köztünk ne puszta szó legyen,
Ha nem lehet oh bár egy boldog óra:
Támadjatok föl régi könnyeim,
Egy percre még, emlékül, búcsuzóra.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Átok Láng vala keblemben, s ah késtél oltani...
» Eggy Ifjú a jegy vissza-adáskor Daura! míg engem szerettél
Míg szemem közzé...
» Eltüntél, mint a szép nyár... A páholy csupa fény volt:
Az első emelet.
Kacér...
» Ideál Hón szeretlek képzelet leánya,
Bár valód miként...
» Az én hajóm... A parton álltunk. Tavasz fiai,
Acélosak,...
» Reszket a szivemnek... Reszket a szivemnek
Minden fájó hurja,
Pengeti...
|