|
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
Puha viaszszá rontod az acélt,
Az erős férfit rákényszerited,
Hogy kolduljon egy hüvös mosolyért.
Nagy munkákat állitsz meg féluton,
Gyáva rommá gyúrod a bátrakat,
Igazságtól félve megalkuvón
Hazugságokkal ékited magad.
A gondolatból keritőt nevelsz,
Percért eladsz jövendő éveket,
A gonoszságban mentségekre lelsz...
Hunyt szemmel jársz a szakadék fölött,
Nem bánod, hogy halálod is lehet
E napsugárt hazudó, sürü köd...
Ó boldog szerelem!
Nyugat, 1911/10. szám
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Rozmaringszál
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Porladó szerelem
Hát van-e még tavasz, a föld vidul, ébred,
Hát...
» Szerelmes vers
Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll...
» Egy régi szerelmes Velencében
Ó mennyi szerencse
és mennyi talány!
A régi...
» Tiszta szerelem
Oly jó szeretni Téged
lengsz, mint illatos...
» A kedves közelléte
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a...
|
