|
Nem vagy lefesthető, leírható.
Hogy mondjalak ki? Nincs reád szavam.
Nálad a más nőkben található
hús-vér szépségnek szellemburka van.
Szeretlek-e? Ne kérdezd! Mit feleljek,
ó, jaj, én csetlő-botló árnyalak?
Nekem sivatagaim a szerelmek,
földjükbe fúrok keserű kutat,
hogy szomjas szám epét igyék belőle.
Hát nem bolondság, nem kacagtató-e,
hogy a remény, e nyeszlett kis virág
kinyitja szirmát, együgyűn kacsint rám,
és meghat, mint az öngyilkos bakák
sírja fölött kihajtó rozmaringszál?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Léda szíve
Boszorkák dobáltak meg
A bús csodáknak...
» Versek
Aljas szerelem!
Te gyilkolod meg az önérzetet,
...
» Szóltam-e?
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is...
» Magam vagyok
Magam vagyok és csak magányra vágyom,
magamra...
» Hulló szerelmek nyugosznak
/Gizihez/
Hazaérsz. Messziről…
A hazavárás...
» Az apáca
Láng emészti keblemet
Láng, nem mondható,
Szenv...
» Virágot szedtünk
Virágot szedtünk mezőn és dombon
Új tavasz-szell...
» Ajándék
Faragtam kőrisfából angyalszárnyakat,
borz-bundá...
|
