|
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben, és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba, s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy, és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt,
Ő adja nékem a lélegzetet."
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Hegedülnek...
Hegedülnek, szépen muzsikálnak
Jó kedve van az...
» Telefon
Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi...
» Első csók
Szenvedtem érted,
Szép kedvesem,
Sokat...
» Fiatal szerelem
A szeme kék, a haja gesztenye,
ajkán gúny, mint...
» Oh ne mondja nekem...
Oh ne mondja nekem senki többé,
Hogy ma nem...
|
