|
börtönbe zártalak,
rózsabokor nyult ki rácsos ablakodból
s tüskés-virágos ága visszahúzott,
akármerre jártam.
Szabadulni akartam
s szivedbe mártott tőröm nyomán
megeredt a vér szivemből.
Máglyahalálra itélt ekkor a bosszum
s enkezem lóbálta, dobta a csóvát;
s hamvaidból phőnix-madárként
felszárnyaltál időtlen szépségben.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Tünemény
Mikor először tünt elém,
drága volt, mint egy...
» Új szerelem
Tavaszi szél érdes
fuvallatával arcodon...
» Vallomás
Még mindig csak a lelkemet adtam oda.
Annyi sok...
» Figyelmed és féltésed...
Figyelmed és féltésed üvegbúrát varázsolt
körém,...
» Egy nap Tenélküled
Egy nap Tenélküled,
mint üres utca
mely...
» Mágia
Mikor jöttél, én már senkit se vártam,
asztalomo...
|
