|
Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon;
megtagadlak, már nem vagyok tied;
gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom,
hogy ledobhattam bilincseimet.
Egy kézfogás még, - töröld eskünket
s ha találkoznak sorsunk útjai,
ne árulja el se szó, se tekintet,
hogy a volt vágyból maradt valami.
Most, bár szerelmünk már-már alig él,
s ravatalánál zokog a hüség
és utolsót lüktet a szenvedély
s a tisztulás lefogja a szemét,
most még, noha mindnyájan elsiratták
fel tudnád támasztani, ha akarnád.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Nem szeretsz
Nem szeretsz, már szánalom sincs benned.
Rútnak...
» Nelli
Hát a szerelem szent lángja
Csak ily...
» Finita
Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab...
» Ablakom
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten...
» Az ablakon át
Most én épp oly egyedül vagyok,
mint ahogy...
» Ködös este
Köd előttem, köd utánam...
Láthatatlan...
|
