|
Egy időben ablakomra
Mindennap korán,
Ketten jöttek üdvezelni:
A nap és egy lyán.
Az pirosló sugarával
Égileg dicsőn,
Ez mosolygó arczulattal,
Szívet enyhitőn.
S míg az lassan áthaladta
Ablakom falát:
Addig a lyán a rostélyon
Adta bé karát;
Mellynél tartva néztem őtet,
Néztem szép szemét,
S csóközönnel elborítám
Kis fehér kezét...
Most is feljő ablakomra
Szépen a korány,
Ah de nem jő véle régi
Társa, a leány.
Távozott ő, s lőn azóta
A nap hajnala,
Nékem egy kiállhatatlan
Éjnek fátyola!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Válás
Ha válsz, hogyan kacagjon a szerelmed,
hogyan...
» Nincs már
Nincs már bennem indulat ellened,
se érted,...
» Vége
Mind kikísértük,
elment a vendég;
szavuk a...
» Utóhang
Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen...
» Czidli
Dámon, hát csak elfelejted,
férjfi esküvésidet?
...
» Árnyak az erdőn
Szavaid: a fák ezüst csengői
Bágyadtan hullnak,...
» A sziv s a szem
A szív érez, a szem kutat,
Szép lány...
» Warum
Nincs szavam, édesem,
pedig be bőven...
» Eddig volt, tovább nincs...
Eddig volt, tovább nincs,
Szerelmemnek...
» Harminc év után
Mi hátra volt még, elkövetkezett.
E földi...
» Tudod, hogy nincs bocsánat
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a...
» Téged az én szivem soha el nem feled...
Téged az én szivem soha el nem feled,
Mégse...
» A folyón
A nő felé, kit oly nagyon szerettem
és nem...
|
