|
Rád gondolok most is, mikor
Szégyenhalált tapint az ujjam,
Rád gondolok napnyugtakor,
Ha töprengek, hogy hol aludjam.
De jó, hogy nem vagy most közel,
Hogy életeddel újra másnak
Szolgálsz, hogy nem engem ölel
Karod s talán többé se látlak.
Ezért te vagy minden, ami
Veszendõ és elérhetetlen,
Szemed vidám villámai
Lobbannak fel a rémületben.
Nem nézhetsz énrám, messze vagy,
De szemedtõl vagyok ma bátrabb.
Milyen fekete a hajad,
És milyen büszke hosszú hátad!
Olyan fehér a homlokod,
Az arcod olyan gyönge rózsa...
Sötétedik. Rád gondolok.
És mindegy már, hogy tudsz-e róla.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sirva vigadónak
Kit siratsz kenyeres? Kacagós a nóta.
Virrasztas...
» Ó, mért oly későn...
Ó, mért oly későn, levelek hullása,
Daru...
» Nénia
Könyvekre hajtom le fejem,Mint fáradt vándor...
» Csend
Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –
hallo...
» Gyepen hever a juhász
Gyepen hever a juhász,
Szépen legel nyája,
Nem...
» A válás perce
A válás perce oly nehéz,
A kézben nyugszik még...
» (ismeretlen)
Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e...
» Rádgondolva
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád...
» Tedd meg
Szemrehányóan két nagy szem néz rám,
Erőtlen...
» Nem nevezném egyébnek
Nem nevezném egyébnek a szerelmet,
Ha e helyett...
» Szerelmes vers
Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Nagy, nyíló...
» Szerettem Önt…
Szerettem Önt, és szerelmem lehet még több...
» Az én kedves violámnak...
Az én kedves violámnak
Mi jutott az eszébe?
Pir...
|
