|
Nyitott ajtajú börtönben járok
Elmenni hozzád mégsem mehetek
Köt a parancs s én gyáva lázadó
Csak állok, nézek s csendben szenvedek
Síró fekete fák közt mint terhes,
Fázom, remegek féltve magzatom
A gyötrő vágyat mely hozzád vezet
S a hosszú napi imát mormolom
Könnyes levelek érintik halkan
Zizzenő szóval sápadt fülemet
Sóhajtva súgják föld felé tartva
Az utunk innen máshová vezet
Megállás nincsen ródd a lépteket
A kerék egyszer akit elkapott
Addig csavarja el nem ereszti,
Míg a nedves föld reá nem hullott.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Messze vagy
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakba...
» Két asszony
A tenyered forró, Meám,
fölforr a könnyem, ha...
» Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak...
Hol vagy, édes rózsám? Nem hallod-e, hivlak,
Fel...
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Menj és ne érints...
Menj és ne érints, kérve kérlek,
És meg ne...
» Ne hagyj még itt
Ne hagyj még itt, ne menj még el!
Ez a tiszta...
» Búcsú
Majd álmaidban meg-meglátogatlak,
mint messzi...
|
