|
Messze vagy, messze: most feléd is este,
ablakban állva kell kinézni messze,
mint tengerjáró szép bárkám után,
mint pálmás, kincses partjaim felé.
Most téged is szemet behunyva kell
a fájó mellből meríteni fel.
Mint eljövendő mesék neveit,
mint el sem jövő nóták ritmusát.
Messze vagy, messze. – Látlak minden este,
bárkámban vársz rám messze vizeken.
Énekled halkan legszebb énekem,
kezedben gyöngyös, fekete babér.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Egy régi-régi fűz
Ez a nagy, szomorú fűz
Az én falusi fáimmal...
» Csupa közhely
Zsuzsának
Két test, egy lélek
Nem tudok...
» Könyörgő májusi levél
Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi...
» Ha én kedvesemről gondolkodom
Ha én kedvesemről gondolkodom,
Egy-egy virág...
» A levél
Hétfő. – Ez a nap elveszett:
Nem kaptam...
» Útban a kedveshez
Híd, le ne törj; nagyon remegsz!
Szirt, rám ne...
|
