|
Mikor a gyertyánk üszkösen ég már,
s sóhajba halnak az éjjeli szók,
vacogva vonaglik egybe az ajkunk,
s fáradt remegéssel újra sohajtunk,
leszáll a csók,
a hajnali csók.
Oly édes e jégcsók. Álomba didergő
fázó derü, hajnali kósza titok.
Bús ködbe nyiló jégharmatu rózsa,
fáradt gyönyöröknek lángraszitója
a csók, a csók,
a hajnali csók.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szép ifju hölgy
Szép ifju hölgy, kit nemessége áthat,
egy...
» Vonásaid...
Vonásaid, melyek véreddel egyek,
közös ősvérrel...
» A fénykép
Fényképész úr, e kép nem jó,
bár az arca...
» Vallomás a szerelemről
Hetedhét országban
Nem találtam mását:
Szeretem...
» Csókkérés tavasszal
Márta, hajad,
Bronz-ajakad
Kéri s lázad a...
» A pillanatok nyoszolyáján
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem...
|
