|
Te másé, én meg senkié,
Egy kedvre ketten nem születtünk,
Egy bölcsőt nem táplál a testünk,
Nem termettünk egy ölelésre.
Nem volt csókunk és nem volt ágyunk -
Öszzeborúlt útverte lelkünk,
Örültünk hogy egymásra leltünk
S nem telt idő játékos vágyra.
Este volt bennünk és a kertben…
Egymásba mi pihenni tértünk,
A dús gyönyör, mit el nem értünk,
Mint síri rög hullott le ránk.
Elporladtunk, megsemmisültünk,
Nem folyt idő, ahol mi álltunk
És örök lett találkozásunk,
A pillanatok nyoszolyáján.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A szerelmes vitézhez
Ámor múlattába
Egy sisak aljába
Nefelejcset...
» Az első csók
Jár a szellő édesen susogva,
Vágy, szerelem...
» Kérésem egy
Kérésem egy: a csókod add,
vagy tiszta szívvel...
» Úgy jöttél hozzám
Úgy jöttél hozzám, mint egy istenséghez.
S így...
» Ébredés a neveddel
Felébredtem. Úgy bujtam át az álom
meleg...
» Szegény vagyok...
Szegény vagyok hozzád,
Szerethetnél mégis,
Én...
» Fa leszek, ha..
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat...
» Énekek éneke
Az asszony teste költemény,
mit különös...
» Clotilde
A kökörcsin a harangláb
A kert mélyén...
» Akarsz-e Indiákba jönni Marym?
Akarsz-e Indiákba jönni, Marym,
s elhagyni...
|
