|
Mint alvilági házasok
a forró sodronyon,
hevertek, mint a balfelem,
balom a jobbomon,
s bár oktalan szerelmetek
már annyit sem jelent,
mint illemhely sivár falán
az ábrák és jelek:
a tűrhetetlen megszokás
megannyi változat
és változás között vakon
mégiscsak összetart!
Akár a kettészelt kukac
valahogy mégis egy,
szived szivével esztelen
vesződve hempereg!
Bizony: a büntetés elől
kár is lesz futnotok,
egy óriási csecsemő
állja el utatok,
és hanyatt-homlok menekül
a torkotokon át,
véres csomóban kiszakad,
megszökik a világ.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Büntetés
Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» Csókos redők
Májusvégi csóktól égő,
lázadozó homlokomon
szap...
» A vissz'emlékező
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» A szerető
Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Naplemente van
Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» A szerető
Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba:...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
|
