|
Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog levél te méltó férj ölén;
Egy áldott nő, s reménydús magzat engem
Fölűlemelt a földi bú körén.
Boldog vagyok; de néha álmaim közt,
S a föld-feledte méla perczein,
Egy szende érzelem lágy fájdalommal
Lopózik által szívem húrjain.
És keblemből sohaj kel észrevétlen,
Könyűm megárad, ajkam dalt rezeg,
Titkos merengés, néma vágy borít el,
S üres szivemben ónsúlyt érezek.
Oh, merjem-e ez érzést eltalálni?
Oh, higyjem-e, mit szívem sejteget:
Hogy boldogságom csalfa képzelődés,
Mert, ah, szeretni csak egyszer lehet?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Óh, szánj meg engem! óh, ne csábíts!
Én nem...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot...
Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» Ugrira
Megcsaltál, s haragom kezdett lázadni; de már...
» Csal
Völgy homályán, fák hüsében,
Kert megett,
Zeng...
» Haragszom a fényes napra
Haragszom a fényes napra is már,
A mióta...
» A hűségeskü
„Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» A bosszús szerelem
Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Új lánc
Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Bólogat az...
Bólogat az árnyas erdő, este lett.
Nem is látom...
|
