Velence napja égő aranyat rak
tüzes hajamba: szent akadémia
varázslatát. S mint íve a hidaknak
szemöldjeim oly könnyedén suhannak
a szemeimnek hangtalan, sima
veszélyén át, melyek a mély vizekkel
titokba kapcsolódnak, hogy a tenger
bennük dagad-apad. És aki ma
meglát, az úgy szeretne az öleb
helyébe lenni, melyet legfölebb
csak néha érint e kéz önfeledten,
mely gyűrűkkel virágzó, sebhetetlen.
S főúri sarj, élet, remény, nem egy,
a szájamon mint mérgen tönkre megy.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Dudorászó, régi nóta Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám,...
» A bosszús szerelem Többé reá se nézek!
Nem kell nekem személye!
Hű...
» Megálmodtam... Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózs...
» Viszi, viszi folyóviz a virágot... Viszi, viszi folyóviz a virágot,
De meguntam...
» ...nak Lermontov
Lelkemben nincs többé alázat,
nem...
» Jelenkori szerelem Állhatatosság a szerelemben, aranykori...
» A hűségeskü „Oh leányka, hogyha szavadhoz
Csak egyszer...
» A búbos galamb Egy pár galamb, férj s feleség,
Egymásban...
» Büntetés Tudod, mint büntetnélek,
Ha lennél hűtelen?
Úgy...
» A szerető Óh Lotti! Lotti, higgyed,
Édes szeretni!
Hát...
» Viszont Én látom benne azt amit Isten is lát
megföllebbe...
» Szomoruság az én hű szivem szerelme... Szomoruság az én hű szivem szerelme,
Szomorufűz...
» Új lánc Ő mást szeret, mást én is, s lángolással
Mind...
» Ki a hibás? Játék gyanánt veszed a férfi sziveket,
Látom...
» A vissz'emlékező Szerettelek; de sorsom elszakaszta.
Boldog...
» Naplemente van Naplemente van,
gyászos fellegek,
szél sír...
|