|
Ha életem csordultig tele rosszal:
boldogságom kis törmelékeit
idézem fel, melyeket kintről hoztam
s bennem laknak. Ez mindig felsegít.
Haldoklók közt, kórházban, szörnyű éjjen
a szilva kék hamvát látta szemem,
meg hogy Catullust olvastam a réten,
patak partján, Denville-nél, meztelen.
Mikor Recsken sötétzárkába raktak:
felülről, a korommal festett ablak
sarkán parányi, téli napsugárka
hatolt be és sétált a falon, szembe
velem. Elnéztem, s az jutott eszembe,
hogy újra megérkeztem Számoába.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Látogatók
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a...
» Csók a karodra
A karcsú villanyláng alatt
egy keskeny havas út...
» Jer közel, édes...
Jer közel, édes! Így, az ölembe,
Szép fejedet...
» Ölelés
Hol rejtezkedett ez a mozdulat,
ez amphorásan...
» Nő van mellettem
Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel...
» Mi volna ..
Mi volna, ha megtudnám, nem szeretsz?
–...
» Szerelmes levél
A légen át szerelmesen,
Veled ölelkezem,
Szemem...
» Könnyű
Kezed kezembe,
tekintetem tekintetedbe...
|
