|
Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik szűntelen,
Érzéketlen szívének legott
Hogy több rabja s fénye több legyen:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök,
Szépségedre hogyha gondolok.
Hogyha hallom: gőgös az erény
S büszkén nézi azt, ki vétkezett,
Jégkebellel, könyrületlenül,
Mint egy isten a világ felett:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök
Erényedre hogyha gondolok.
Óh de érzem, e világon a
Költő árva hang puszták felett,
Sorsa, hogy vérző tövisfüzért
Hordjon átkos homloka felett;
Rád emlékezem, óh drága nő,
S életemre búsan gondolok. - -
Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,
Mért ez egyet meg nem cáfolod?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» A Matóczky udvarában
A Matóczky udvarában
Nagy természet van a...
» Régi szerelmes levele
Én úgy szeretlek.
A cigarettához
és a...
» Szerelmes vers
Hiába hiába mondom: "Lesznai Anna
Több...
» Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
» Én és a festő
Igy ült, így nézett, haja így folyt hattyu...
» Veled vagyok
Előtted megyek,
te én előttem.
A koranap...
» Koldus
A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért...
» Halk, bánatos szökés
Halkabban daloljatok,
Északi, vándor...
» Naptól virit...
Naptól virít, naptól hervad a rózsa...
Hogy...
» Barátnő
Nagy dolgokat kell még véghezvinned,
mielőtt...
» Valaki, valaki emleget
Valaki, valaki most emleget,
Mert nagyon...
|
