|
Hogyha hallom, a szépség kacér
S hódolatra vágyik szűntelen,
Érzéketlen szívének legott
Hogy több rabja s fénye több legyen:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök,
Szépségedre hogyha gondolok.
Hogyha hallom: gőgös az erény
S büszkén nézi azt, ki vétkezett,
Jégkebellel, könyrületlenül,
Mint egy isten a világ felett:
Rád emlékezem, óh drága nő,
Mert te e vádat megcáfolod,
S a világgal is kibékülök
Erényedre hogyha gondolok.
Óh de érzem, e világon a
Költő árva hang puszták felett,
Sorsa, hogy vérző tövisfüzért
Hordjon átkos homloka felett;
Rád emlékezem, óh drága nő,
S életemre búsan gondolok. - -
Óh, ki mindent megcáfolsz, miért,
Mért ez egyet meg nem cáfolod?
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Barátság, szerelem
Ha kérdezed, hogy volt-e hű barátom,
ki...
» (ismeretlen)
Szeretném, ha az életed alkonyán
ezüst hajjal...
» Éjfélkor
Tündöklő csillagok,
Lobogva fényletek:
Hajh...
» A nyári vers
A nyár szerelmes verseit,
A nyári szív rengő...
» Miért ritkák a magyar Múzsák
A tiltott szeretők sokakba kerülnek,
Hát a...
» A szó
Valakiben vagy valahol,
Verőfényben vagy tán...
» Chryseis
Örvénylő éjszemében izzó vágyak
Felvillanó...
» Kuporogva
Meleget munkáltam benned,
zugot,
hol...
» Között
A levegő nagy ruhaujjai.
A levegő, amin...
» Egy tubákoló széphez
Mit? Ámor rózsái után,
s az előkelő tulipán,
a...
» Kezek beszéde
A kezünk titkos beszédét érted-e?
Hogy vallanak...
» Amig a csókot megtaláltam
Forró és száraz volt az este,
Zengő üvegből...
|
