|
A klastrom előtt koldus állt
alamizsnáért könyörögve
szenvedés, éhség, szomjuság
gyötörte, ványasztotta, törte.
Nem kért csak egy csepp kenyeret,
szeme tele volt gyötrelemmel,
és markába követ vetett
valami irgalmatlan ember.
Így esengtem szerelmedet
maró, keserű könnyet öntve,
s így csaltad meg legnemesebb
érzéseimet mindörökre.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Szórakozott szerelmes.
Szerelmes ifjú, hő szivével
Mindég csak ott,...
» Minden órám...
Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén...
» Az én nótám
Hajh, miért születtél
Magas palotába'?
Mért...
» Egy szőke leánynak
Lányka téged úgy kisérjen
A szerencse...
» Várás
Hogy várlak! hogy esengek!
Szívem miként...
» Valakinek, aki erre járt
Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka...
|
