|
A nap, a hó, az évszak áldva légyen,
s az évet, órát, pillanatot áldom,
s a szép tájat, ahol elért sugárzón
szép szeme, és rabul ejtett egészen;
áldott az első édes szenvedésem,
mit éreztem, hogy megérinte Ámor,
az íj íve, a nyíl, sebezve, fájón,
és a sebek, szívembe vésve mélyen.
Áldott özönlő hangja dalolásnak,
mit hölgyem szólongatva, szétfolyattam,
a sóhajok s a könnyek és a vágyak;
és minden ív és árkus áldva mostan,
melyen hírt szerzek néki, senki másnak,
s eszméim is, mind néki áldozottan.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Buza közé...
Buza közé száll a dalos pacsirta,
Hogyha magát...
» Öklöd drága ütése
Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem
s mint...
» Séta az alkonyatban
A setét bolt nagy üvegablakán
Figyelt ki, s...
» Népdal
Ezer csillag ragyog, fénylik odafenn.
Csak az...
» Szerelemvágy
Oh ugy szeretnék már szeretni!
Emészt a tűz,...
» A szerelemről
Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke...
» Emlékkönyvbe
Több éve már, hogy nálam van e lap,
Több éve...
» Boszorkányszárny
Egyedül egyedül a világot járja
Földi lény,...
|
