|
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha igy ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.
Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.
Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Oh de mennyit...
Oh de mennyit néztelek már,
S mégis mindig...
» A' Győzhetetlen Szív
Mond-meg, kérlek, nyájas Lyánka,
meg-indulé Te...
» XVIII. szonett
Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te...
» Haj, száj, szem
Haj, haj, haj,
Beh szép selyemhaj
Ez a...
» A várakozó
Várakozás, te csalárd érzet szerzője, keserv...
» Ne kérdezd
Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmárto...
» Az én gyönyörű feleségem
Tisztelt fiatal emberek,
Kiknek a nyelve úgy...
» Miért dobtál el?
Rossz voltam, unalmas?
Haszontalan, borzalmas?...
|
