|
Engedd, hogy vékony, reszkető kezemmel
Lebontsam hamvas, illatos hajad.
Ha igy ülsz elém, - mintha ezer éve
Sok ezer meghitt, boldogságos éve
Ismerném a szemed, puha válladat.
Száz asszony, kiket őseim szerettek,
Kikért fellobbant mindig ez a vér,
Száz ősöm minden szomorú, szent álma,
Száz ősöm csókot, vágyat osztó párja
Ma mind benned él, Tebenned él.
Együtt jövünk már sok száz emberöltőn,
Száz boldog, száz csókos életen át,
Ismerem a szemed, ismerem a vállad,
Az ajkad, a véred, a lelked, a vágyad:
Örök óta érzem a hajad illatát...
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Sonett - egy sanszonett-ről
Olyan a szoknyád, mint nyiló virág,
És minden...
» Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
de így igaz.
Ha...
» Méh-történet
Kimondtam a szót, mire készültem régen,
Terveket...
» Csókokban élő csóktalanok
Mindent akartunk s nem maradt
Faló csókjainkból...
» Tudod...
Tudod…
soha nem bántam meg,
hogy megszerettelek...
» Ó, szép szemek
Ó szép szemek, elnézve síri színem
- mely...
» Isten hozzád! Szivem
1.
Isten hozzád! szivem
Mert tőled távozik,
Zo...
» Léda a kertben
Bús kertben látlak: piros hinta-ágy
Himbálva...
|
