Ne kérdezd tőlem naponta:
szeretlek-e?
Megmártottam benned arcomat
kínomra és kínodra
mint ahogy tűzben mártózik a nap.
Sikoltoztál, mert égetett az arcom.
Kiáltottam, mert bőröd égetett.
Most hát hordjuk magunkon mindhalálig
titkon vagy nyíltan a múlatlan jelet.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Éva Ádámhoz Veled vagyok, s megszűnik az idő
s változó...
» Álmodtam? Álmodtam?
már előző éjjel is vártál
valamely...
» Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet.
Mozdul a fű....
» Meg akarlak tartani Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy...
» A mi éjszakáink Nappali út, a mi életünk útja:
Holnapunk látjuk...
|