|
Benyujtottam a kalapom
Egy kis lánynak az ablakon...
S a mikor kiadta,
Bokréta volt rajta,
Csak az a kár benne,
Hogy bánatot hajta.
Kalapomnak bokrétája
Elhervadott hamarjába...
Mentem aztán újra
Másik bokrétáért,
Adott is a kis lány,
Mindig, hogy ha ráért.
Soká... soká jártam arra
A bokrétát egyre adta -
Adta a bokrétát
Az a kedves kis lány...
Míg egyszer azt mondta,
Hogy virága nincs már!
Megfájult a szivem erre...
Nem tudom, hogy mi lelhette!
Megszokhattam nagyon
A bokrétát, vagy mi? ...
Hogy azt az ablakot
Nem tudom elhagyni!
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Zenit
Az utunk felfelé ivel;
Minden csók, minden...
» Elfojtódás
Ó sírni, sírni, sírni,
Mint nem sírt senki...
» Mikor ünnepet ül...
Mikor ünnepet ül
Lelkedben az öröm, vagy...
» Egy virághoz
Leejtettem és megtapostam
pedig Valakitől...
» Ima
Isten, ki élsz, isten ki úr vagy,
Itt lenn a...
» Testi háború
Villanyt oltottunk. Ágyba bújunk.
A szomszéd...
» Boldogság
Boldog az, ki e világon
Senkit nem szeret,
Élve...
» Ezután már egy más időben
Ezután már bárhova megyek,
bármi történik,...
» Utolsó vers
Milyen gyönyörrel szedtem eddig
Rímekbe a...
» Mint a' sziv túlvilágának...
Mint a' sziv túlvilágának
Megfoghatatlan...
» Keresek valakit
Tele vágyakkal zokog a lelkem,
szerető szívre...
» Vallomás
Mi ketten egymást meg nem értjük,
Nagyon...
» Nem szeretem, nem gyülölöm...
Nem szeretem, nem gyülölöm,
Nem keresem, nem...
|
