|
Megyek a utcán, a villasoron,
tűzvész dühe csap ki az ablakokon,
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház
előtt a sok kis kert lett lobogás.
Rózsa, futó rózsával teli ág
lángol ki a kertek rácsain át,
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött
orcák, piros öklök a rudak között,
föllázadt, megannyi véres-szemű rab
karja csavarja a rácsrudakat,
némán, beleadva minden erőt,
hogy csak a szín, az a lángszín üvölt,
mennyi kitátott szájú virág,
mennyi üvöltő némaság,
mennyi pecek-feszítette ajak
a májusi ég tág boltja alatt –
megyek az utcán megkötözött
eszelősök cella-sora között,
s viszem a – már nem fiatalon –
viszem a szívemben vad tavaszom.
Küldd el ezt a verset szerelmednek! | |
|
További versek honlapunkról:
» Megyünk együtt
Megyünk együtt, utunk mélyre, messze húz.
Én az...
» Csak ez
A sötétben
megütsz valakit, aki szeret,
megüt...
» 9. Szerelmes üzenet.
Siess pásztor zöld mezőkről,
siess Thirzis...
» Mikor az uccán átment a kedves
Mikor az uccán átment a kedves,
galambok ültek...
» Minek szaladtok el...
Minek szaladtok el, ti szépek?
Te pillanat, te...
» A rovás
"Kimozdult a kapufélfa, Bandi te!
Mi vágta föl...
» Anakreon XL. óda
A rózsák közt Cupido
Egy elrejtett méhecskét
Ne...
» Sakk-matt
Kis kertilócán, vadszőlős ereszbe'
Kései...
» Első szerelem
Mint est homályán csermely tükörében
A...
|
